Gondoltad volna, hogy a napszemüveg feltalálója és első viselője az extravaganciájáról és kegyetlenségeiről elhíresült Néró császár volt, aki a római birodalom élén állt i.sz. 54 – 68 között.

Néró gyakran és szívesen látogatta az Arénában rendezett gladiátor harcokat, és ilyenkor a tűző nap ellen védekezve egy finoman csiszolt smaragdot helyezett a szeme elé, amely a fényt kellemesen tompította. Azért éppen smaragdot, mert a zöld szín megszűri a napfényt. Ezt a szokást aztán később a patríciusok – többnyire utánozván a császárt – is divatból átvették. A római katonák viszont egészen biztos, hogy nem divatból vagy kabalaként hordták maguknál a sötét kristályokat. A déli légiókban szolgáló katonák ugyanis állandóan tűző napon meneteltek, s minthogy a vak katonának túl sok hasznát nem lehet venni, gondot fordítottak a szemük védelmére is.

Európa

A görög mitológia egyik szereplőjéről, Európé királylányról kapta nevét. A név valódi eredete azonban bizonytalan. Olyan elméletek is vannak, amelyek szerint a szó sémi eredetű, és az „ereb”, vagyis naplemente szóból származik. Akárhonnan is való, először az időszámításunk előtti 6. században használták görög földrajztudósok. Ezt vette át Hérodotosz is. Náluk Európa a mai Törökország európai részét jelölte. Később egész Görögországot így nevezték, majd az országtól északra lévő területeket is. Annak köszönhető a név fennmaradása, hogy a római korban élő történészek is használták a nevet. A legtöbb nyelvben Európának hívják a kontinenst.

Egynyári, sárga virágú növény, amely a mustármagot hozza, harminc-negyven centiméter magasra megnő, egy-egy virágából három-négy apró, gömbölyded mag fejlődik. A nemesített mustár őse, a vadmustár (S. arvensis) ma is elterjedt gyomnövény.

Kevés babona vált annyira részévé a modern nyugati ember hétköznapjainak, mint a péntek 13-ával kapcsolatos elképzelések. Ezen kivételes nap története rávilágít arra, hogy a régi, elfeledett hiedelmek miképpen alakulnak át új és elterjedt tévhitekké.

Nem tudni pontosan, hogy mikor jelent meg a szappan az emberiség történetében, de különböző célokra, különböző formában már évezredekkel ezelőtt használták.

A legrégibb időkben nem tisztálkodásra, hanem bőrök cserzésére, kikészítésére használták.

A kukoricapelyhet egy testvérpárnak köszönheti a világ: John Harvey Kellogg és Will Keith Kellogg a nevük. Igen, ez a Kellogg az a Kellogg, akinek a nevét azóta is világszerte viselik a dobozok. A jelenlegi gyárat a fiatalabbik testvér, Will Keith alapította 1906-ban. A kukoricapehely több mint százéves diadalmenete elsősorban neki köszönhető és a hetednapi adventistáknak, akik az 1860-as években alakultak meg, és szigorú vegetarianizmust hirdettek (valamint az alkohol, dohány és más drogok tilalmát). Az egyház lelkes  hívei között találjuk a két Kelloggot is, akik  mindent megtettek, hogy a vallási előírásoknak megfelelő életvitelt folytassanak. 

A gyros eredete kapcsán már magának a szónak az eredete is sok mindenre választ ad. A gyros szó [görögül γύρος, ejtsd kb. zsírosz, jírosz vagy dzsírosz] annyit jelent, hogy forog, forgó. Ez arra utal, hogy a húst feltornyozzák, és lassan forgatva, órákon keresztül sütik.

Indiából − ahol több mint 4000 éve termesztik − indult világhódító útjára: az időszámítás előtti századokban már ismerték egész Ázsiában, a X. században az araboknak és a perzsáknak, majd a XV−XVI. században a portugáloknak köszönhető továbbterjedése.

Európába az 1700-as években angol utazók hozták a „keleti gyümölcsök királyát”. Ma már Ázsián kívül a Földközi-tenger vidékén, Afrikában, Dél-, Közép- és Észak- Amerikában is termesztik: 40 méter magasra is megnőhet, és évszázadokig él. Az ültetvénynövények általában 10-15 méteresek. Indiában a mangó az esküvők elmaradhatatlan kelléke, a szerelem szimbóluma, és állítólag segíti a gyermekáldást.

A ma élő szárazföldi állatok legnagyobbika, az afrikai elefánt tömege eléri a 7500 kg-ot, és 3-4 méter magasra is megnő, az indiai elefánt valamivel kisebb, 5000 kg körüli, magassága 3 méter. Arisztotelész szerint az elefánt "minden más élőlénynél bölcsebb és szellemesebb." Hasonlóképpen vélekednek róla Afrikában is, ahol a mesékben az erdő lakói közötti vitákban részrehajlás nélkül ítélkező bölcs vezért jeleníti meg. Történeteikben az elefánt oly kedves és nemes, hogy még a gonosz, rosszindulatú természetűek iránt is sajnálatot, könyörületet érez. A Tanzániában élő csaggák szerint az elefánt valaha emberi lény volt, akinek - az ormánynak meghagyott jobb karja kivételével - az összes végtagját ellopták.

JAPÁN Állítólag hiba csúszott egy korai Valentin-napi édességhirdetésbe, ezért a nők azt hitték, nekik kell megajándékozniuk a férfiakat, nem pedig fordítva. Az édességgyártók kinevezték március 14-ét „válasznapnak”, amit „Fehér napnak” hívnak, és arra biztatták a férfiakat, hogy ajándékozzák meg csokoládéval a nőket. Ez bevált, a szokás meghonosodott.

THAIFÖLD A szerelmesek a thaiföldi „Szerelem-városba”, Bangkok Bang Rak nevű kerületébe igyekeznek, hogy Valentin-napon kössenek házasságot. Úgy tartják, hogy a találóan elnevezett hely hosszan tartó házasságot garantál nekik, ezért már a kora hajnali órákban hosszú sort alkotnak a Bang Rak kerületi önkormányzat épülete előtt.

A jó memóriának az alsónál kisebb, de jól formált felsőtest, mely húsos, de nem kövér; finom tapintású, világos színű bőr; fedetlen (kopasz) fejtető; kampós orr; vastag, szorosan egymás mellett ülő fogak; nagy és porcogókban gazdag fülek a legfőbb külső (fiziognómiai) ismérvei. (Akik csak az arcot értékelik, azok számára a kitüremkedő szemek, a megemelt, közepén kidomborodó homlok jelenti ugyanezt.)

A rossz emlékezőképesség azokra jellemző, akiknek a felsőtestük a fejlettebb, jó húsban vannak, a bőrük pedig száraz és csupasz.

A drágaköveket alkalmasnak vélik meditálásra, különböző rituálék megtartására, betegségek gyógyítására. Azonban a drágakövek pusztító energiával is bírnak, s hogy a pozitív vagy a negatív jellemzőjük érvényesül, attól függ, hogy milyen szándékkal használják őket.

Az ametiszt az egyik legrégebbről ismert nemeskő, valaha a lerészegedés és az esztelen szerelembeesés ellen nyújtott védelmet. Manapság is a józanság, a tiszta gondolatok reményében használják. Amulettként a gyűrűsujjon viselve, vagy a köldökre helyezve, megóvja tulajdonosát a berúgástól. Kúrálja a köszvényt, az idegi problémákat. Aktivizálja a pajzsmirigy és hasnyálmirigy működését.

A haj már ősidők óta okkult jelentőséggel bír.  Úgy tűnik, mintha saját életet élne, és a test halála után is folytatná a növekedését.

Az erő és a szexualitás forrásának tekintették/tartották, jelentős szerepet kapott a vallásban és a mágikus rituálékban. A héberek a hajukkal kapcsolatosan számos szokást fejlesztettek ki, melyeknek az volt a céljuk, hogy megkülönböztessék magukat pogány szomszédaiktól. Ez a tény végigvonul Sámson és Delila történetén (Bírák könyve 16:4-22).

Szeplőknek főleg az arcon és a karokon megjelenő apró barna foltokat nevezzük. A hiedelemvilágban megjelenésükhöz általában negatív jelentéstartalom, kedvezőtlen események, rossz előjelek kapcsolódnak.

A tibetiek szerint a nyak bal oldalán a szeplő testi szenvedést szimbolizál, férfinál magas szikláról való lezuhanást, nőnél nehéz szülést; a térdek valamelyikén lévő szeplő hosszú utazást, a vádlin sikeres életet jelez. Az írek szerint a szem körüli szeplők vízbefulladásos halált jeleznek. A kínai források alapján a szeplő a jobb orrcimpa fölött balesetet; közép tájt, a jobb szemöldök fölött, rövid életet reprezentál.

Mivel két nap múlva 6 éves lesz a blog íme az idei év statisztikai adatai:

Összesen: 69.366 látogató!!! :)

Az előző évi (2014.01.01 - 2014.12.25) látogatók száma: 53.315 látogató

Egy többezer éves írás szerint minden ujjnak megvan a jelentése, és egy egyszerű gyakorlat arra is rávilágít, hogy milyen szoros kötelék (lehetne) a házasság.

A bölcs kínaiak szerint a hüvelykujjunk a szüleinket jelképezi, a mutatóujj a testvéreinket, barátainkat szimbolizálja, a középső ujj pedig saját magunk megfelelője. A gyűrűsujj a szerelem és házasság megtestesítője, a kisujj pedig a gyerekeinké.

Kiemelő toll

A kiemelő tollak történelme egészen 1910-ig nyúlik vissza, ugyanis ekkor szabadalmaztatta Lee Newman. 20 évvel később a tollak egyre népszerűbbé váltak, hála Sydney Rosental „Magic Marker” kampányának. Az 1950-es évek végén a kijelölő tollakat Európában széles körben használták és 1962-ben Yukio Horie feltalálta a modernebb, filchegyű tollat.

Rum

A bárosok számára talán ez az alapital a legkedvesebb párlatféleség, mivel a legkülönfélébb ízvilágú italokat öleli fel. Találhatunk a rum családban a vodka könnyedségére emlékeztető fehérrumokat,  fűszeres de édes, erőteljes karakterű, likőrre emlékeztető barna rumokat, vagy konyak eleganciával felruházott, érlelt fajtákat az italokban közös, hogy mind a cukornád feldolgozása közben keletkező melaszból erjesztettek. Attól függően hogy a karib térség mely szigetéről származik, hordoz bizonyos jelleget. A Kubai, Bahamai, Puerto Ricoi rumok könnyedek, míg a Jamaikai, Guyanai rumok nehéz, testes párlatok. Ez a sokféleség teszi lehetővé hogy a különböző koktélokhoz, a megfelelő ízvilágú rumot válasszuk ki, és hogy a rum alapú koktélok olyan eltérőek egymástól.

Tequila

A Tequila ősét már a Kr.e. III. évszázadban ismerték és fogyasztoták az aztékok. De igazi párlat csak akkor lett belőle, mikor a Cortesi hadjáratokat követően az európaiak rájöttek, hogy az indiánok körében előszeretettel fogyasztott mézédes "pulque" tökéletesen alkalmas a lepárlásra. Készítését azóta is szigorúan ellenőrzik, így csakis Mexibó egyes területein gyártható, Tequila néven. 

Az ősi piercing ékszereknek nem csak díszítő funkciója volt, hanem kifejezte az egyén rangját, szerepét, vagy egy közösségbe való tartozását.Ezért elkerülhetetlenné vált, hogy viselője testének szerves részévé váljon. Megjelentek a body piercing első formái!

Mivel napjainkban e ruhadarab elsősorban a menyasszonyi öltözék kelléke, nem véletlen, hogy a harisnyakötőről ismert (ma is élő) hiedelmek, babonák legtöbbje a házassági ceremóniával. esküvői ünnepséggel kapcsolatos. Akárcsak a menyasszonyi csokrot, időnként ezt is a vendégek közé vetik, csakhogy ez esetben nem a hajadonok, hanem a nőtlen fiuk vagy férfiak vetekednek érte, próbálják megszerezni, mert a régi babona szerint ez szerencsét, jó esetben közeli házasságot jelent.

Régebben megszerzése egy pajkos játék tárgya volt, melyben a férfiak a már meglazított, vagy kioldott harisnyakötőt erőszakkal próbálták a menyasszonytól elvenni, és a szerencsés győztes a mindaddig a kalapjára tűzve viselte, míg oda nem ajándékozta az általa kiválasztott leányzónak. Természetesen a boldogság és a szerencse ez esetben is „garantált” volt.