Rum
A bárosok számára talán ez az alapital a legkedvesebb párlatféleség, mivel a legkülönfélébb ízvilágú italokat öleli fel. Találhatunk a rum családban a vodka könnyedségére emlékeztető fehérrumokat, fűszeres de édes, erőteljes karakterű, likőrre emlékeztető barna rumokat, vagy konyak eleganciával felruházott, érlelt fajtákat az italokban közös, hogy mind a cukornád feldolgozása közben keletkező melaszból erjesztettek. Attól függően hogy a karib térség mely szigetéről származik, hordoz bizonyos jelleget. A Kubai, Bahamai, Puerto Ricoi rumok könnyedek, míg a Jamaikai, Guyanai rumok nehéz, testes párlatok. Ez a sokféleség teszi lehetővé hogy a különböző koktélokhoz, a megfelelő ízvilágú rumot válasszuk ki, és hogy a rum alapú koktélok olyan eltérőek egymástól.
A Rumot magát Kolombusz Kristófnak köszönhetjük aki a gyarmatokra vitte a második útja során beszerzett cukornádat. Így a rum első hódítása a tengerészek között indult el, bár a hagyományos tengerész rum ("navy rum") sötét színű, markáns karakterű, testes rum volt, amit a tengerészek körülbelül két és fél decis porciókban kaptak meg, bár később ezt az adagot jelentősen csökkentették. Az első koktélnak nevezhető keverék a rummal, szintén tőlük származik, mivel a skorbut elleni védelem jegyében friss zöldcitromot facsartak a rumadagba és "Grog"-nak keresztelték el. A rum érlelésének érdekessége hogy a "szellemek" is fogyasztják az italt párolás közben. Jamaikában ugyanis a rum érlelése alatti párolgást "Duppy share"-nak vagyis szellemek jussának nevezik. Ez a párolgás évesen elérte a 8-10% ot is ezért a termelést a hűvösebb, kevesebb párolgást előidéző helyekre telepítették át.A legtöbb rumfajtát, és ízvilágot felsorakoztató márka a Don Facundo Bacardi álltal alapított bacardi nevű cég hozza piacra. Az emblémán szereplő denevér a kubai őslakosok által tisztelt állat Mr Bacardi feleségének köszönhető, aki észrevette hogy a lepárlóüzem szarufái alatt egész denevérkolóniák éldegélnek.
Gin
Ha nagyon leegyszerűsítjük a dolgokat, akkor azt mondhatjuk, hogy a vodkához hasonlóan a gin is egyfajta gabonapárlat, csak az utóbbi borókával van ízesítve. A gin történelme is a középkorban gyökerezik, és valahol Itáliában kell az eredetét kutatnunk, ahol a XII. századi szerzetesek felfedezték az alkoholba áztatott boróka jótékony hatását. Erre a tapasztalatra építették például a pestis elleni védekezés hatásosnak hitt elixirjét, amely borókával és borpárlattal készült. A mai gin előfutára viszont németalföldi Leydeni egyetem professzora, Dr Sylvius nevéhez köthető, aki gabonapárlatot használt a boróka kivonatolásához. Hozzá kell tennünk, hogy a környéken ekkortájt már fogyasztottak ?genever? vagy ?jenever? néven eféle párlatokat.
A párlatkategória nemzetközi jelentőségét viszont a britek építették fel, amikor lassanként a tizennyolcadik századtól kezdve nemzeti italukká fejlesztették, arról nem is beszélve, hogy a gyarmatokon is elterjesztették a ginfogyasztás kultúráját.A különleges alapanyagok, amelyek a gin egyedülálló ízvilágát adják a világ majd minden szegletéből hozzák a különleges, helyi aromákat: A boróka Itáliából, a mandula Spanyolországból, az angelika gyökér Németországból, a kasszia kéreg Indokínábó, a koriander magok Marokkóból, a kubeb bogyók Jáváról, a paradicsom magjai Nyugat-Afrikából, a citromhéj természetsen Spanyolországból, az édesgyökér Kínából, míg az írisz gyökér Olaszországból kerül a lepárlóberendezésbe. A gin sok koktélnak szolgál alpul, aminek zászlóshajója a G & T azaz a gintonic, de a legeklegánsabb formáját a Martini koktélban ölti fel ( ne tévesszen meg senkit a flancos név, tulajdonképpen 1dl tiszta ginről beszélünk ami mellett elhútak egy vermutos palackot -lehetőleg zárva
Minden ember más és más. De azért van kétféle alaptípus. Az egyiknek mindig szüksége van valakire, a másik meg azt szereti, ha őrá van szüksége valakinek. Ha két ilyen különböző ember találkozik egymással, akkor abból örök szerelem, örök házasság jöhet létre. (...) A nagy baj akkor van, ha két olyan jön össze, akinek mindig szüksége van valakire. Ezekből lesznek azok a csúnya válások...
/Bodrogi Gyula/
