Orion az antik görög mitológia egyik legbonyolultabb életútú alakja. Poszeidón, a tengeristen fia. Erős, szép, hatalmas termetű vadász, akit apja azzal a képességgel ruházott fel, hogy a tengeren is tudott járni. Felesége Szidé névre hallgatott. Ám szegény asszonyt Héra az alvilágba taszította. Orion bánatában újra nősülni akart. A khioszi vörös bor meghonosítójának, Oinopionnak lányát, Meropét kérte nőül. Ám a kiszemelt após alaposan berúgatta és megvakította. A vak Orion a vállára vette Kédaliónt, a fémek megmunkálásának mesterét, s kérte, hogy forduljon a felkelő nap felé. A hajnali nap sugarai visszaadták látását.

Még csak most kezdődtek hányattatásai! Istennők lobbantak érte szerelemre. Egyikük, a vadászó Artemisz féltékenységében skorpióval maratta halálra, aztán Orion is, a skorpió is csillagzatként az égre kerültek.

Ennek alfával jelölt, de arab szóval Betelgeuse néven becézett tagja a csillagok között is - szuperóriás. A Földtől való távolsága 470 fényév, átmérője pedig 300-400-szor nagyobb, mint a Napé!