Vajon a szerelem tényleg csak kémia? Elég hozzá néhány vegyület, és máris csak a másikon jár az eszünk? Vajon valóban csak addig tart, amíg aktívak ezek a vegyületek?

Meglátjuk és beleszeretünk. A szívünk a torkunkban dobog, pirulunk, remegünk, egész nap csak rajta jár az eszünk, pillangók repdesnek a gyomrunkban. A tudósok szerint mindez pusztán kémia. Lássuk, milyen tudományos tényekre derült fény a szerelemmel kapcsolatos kutatások során!

1. A szerelem folyamata = testünk kémiájának változása
A másik nem által kibocsátott illatok beszippantása után mindannyiunk testében a következő változások zajlanak le:

Szerelem első látásra
Megláttad és beleestél. Furcsa bizsergés tölti el egész testedet, pirulsz, remegsz – nem csoda, hiszen az illatok hatására az agyban hirtelen felszabadul a fenil-atil-emin eufóriát, emelkedett hangulatot, pirulást, tenyérizzadást, szapora szívverést okoz.

Csak ő jár az eszedben
Egész nap csak rá tudsz gondolni, szeretnéd megérinteni, végigsimítani az arcát, hozzábújni… mindez az ún. szerelemhormon, az oxytocin hatása, amely a szerelmi álmokért felelős, erőteljesen motivál a testi közelség megélésére, felébreszti bennünk a gyengédség érzését.

Csodás vele az élet!
A kezdeti őrült szívdobogások után kedvesed mellett eláraszt a nyugalom, biztos vagy benne, hogy vele akarod leélni egész életedet, egyfajta állandósult mámorban létezel – bizony, még ezeket a bonyolult érzéseket, a stabilitásba vetett hitet is egy bizonyos kémiai anyag, az endorfin (boldogsághormon) megnövekedett mennyisége idézi elő!

Éjszakákat beszélgettek át
Észreveszed, hogy jóval nagyobb a teljesítőképességed, tele vagy energiával, alig alszotok – nos, ez a dopamin hatása, amely serkentő, energetizáló vegyület.
Aztán valahogy minden lecsendesedik…
Már nem zakatol a szíved, mások társaságára is gyakrabban vágysz, és este 10-kor már alszotok… Ne magatokat okold ezért! Az agy hozzászokott a „drogokhoz”, immunissá vált a szerelmi vegyületekre.

A szerelemnek múlnia kell…
A szerelem mindössze 2-3 évig tart. Ez nem is lehet másként, ugyanis a szerelem állapota alatt az agyműködés egyenesen instabil, az eufóriát okozó vegyületek bizonyos érzelmi központokat aktivizálnak, de ugyanakkor elnyomják például a racionális ítélet vagy a félelem központjait. Szervezetünk tehát nem is bírná huzamosabb ideig ezt az állapotot, a szerelmet okozó vegyületekkel szemben pedig 2-3 év alatt alakít ki toleranciát az agy. Az érzelmek irányítását ezután endorfinok veszik át, így nyílik lehetőség a nyugodt, tartós kapcsolatra.

A fenti tények minden emberre igazak. S hogy hová lett akkor a varázslat, a misztika a szerelemből? Azt hiszem, ez is olyan, mint a születés: biológiai és kémiai folyamatok játszódnak le, mégsem vitatható, hogy valami fenséges és csodálatos történt. A szerelem csodája is ilyen. Tudományosan megmagyarázható ugyan, de mégiscsak az, ami: csoda.