A Biblia szerint Isten hat nap alatt megteremtette a világot, a hetediken pedig megpihent. Ez a hetedik nap lett a zsidóknál aztán a sabbath. A pihenőnapot a keresztény vallások a zsidóktól vették át.

Hogy a zsidók a hétnapos ciklust már Mózes idejében, az időszámításunk előtti második évezredben is használták-e, nem tisztázott, a zsidó források ugyanis a hétnapos hetet először az időszámításunk előtti első évezredben említik.

Ismert viszont, hogy már a zsidók előtt hétnapos ciklust alkalmaztak a sumérok és a babilóniaiak is.

A természetben nem ismerünk hétnapos ciklusokat, így a hét kialakulása valószínűleg csillagászati megfigyelésekkel magyarázható. Az egyik elmélet szerint az égen látható hét mozgó égitest – amelyeket istenként tiszteltek a korai kultúrákban – után alakult ki a hétnapos hét. A szabad szemmel is látható, helyzetét folyamatosan változtató égitestek a következők: Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Nap, Hold. Ezen égitestek neve sok nyelvben a hét napjainak elnevezésében fel is lelhető.

Egy másik elmélet szerint a hétnapos periódusok a holdfázisokra utalhatnak. A holdhónap körülbelül 29,5 napos. A holdhónap strukturálására, a fázisok könnyebb követése céljából bonthatták az emberek az időt négy egyenlő hosszúságú egységre: így lett egy egység hétnapos.