A Szent Grál keresése

Az Arthur-elbeszélés középpontjában a Szent Grál keresésének története áll. A Grál az a kehely, amelyből Jézus az utolsó vacsorán ivott. A történelem során csodálatos gyógyító és fiatalító erőt tulajdonítottak neki. A kelyhet (azzal a lándzsával együtt, amellyel a római katona átszúrta a megfeszített Jézus oldalát) Arimatheai József kapta meg, az ő leszármazottai voltak azok, akik végül Britanniába vitték. A legenda szerint, amikor a tiszteletre méltó ereklyék egyik őre elfeledkezett szent kötelességéről, és buja pillantásokat vetett egy női zarándokra, a lándzsa magától nekirepült, és egy soha nem gyógyuló sebet ejtett rajta. Ugyanakkor a Szent Grál nyomtalanul eltűnt.

Merlin Arthur királyhoz Camelotba küldött üzenete indította el az elveszett serleg utáni kutatást. Közölte, hogy nemsokára feltűnik az a lovag, akit a végzet arra jelölt ki, hogy a Grál megtalálója legyen. Arthur és lovagjai pünkösd előestéjén a kerek asztal körül virrasztottak, amikor vartó villámlás és fülsiketítő mennydörgés adta hírül a lovagoknak a Szent Grál látomásának eljövetelét: a szent kehely pompás fehér lepellel borítva kecsesen lebegett végig a termen. Nem sokkal ezután egy öregember javasolt egy lovagot a kerek asztal még egyetlen üresen maradt helyére. Ez az ifjú, mint kiderült, nem volt más, mint Sir Galahad, Sir Lancelot fia. A Szent Grál keresése folyamán a kerek asztal lovagjai sok kalandot éltek át. Gyakran érte őket kihívás, hogy olyan áldozatot hozzanak, amely meghaladja erejüket.

Lancelot azzal zárta ki magát a keresésből, hogy képtelen volt lemondani Ginevra iránti bűnös és legyőzhetetlen szerelméről. Végül ahogy Merlin megjósolta, Galahad-nak jutott a kehely megtalálásának dicsősége, ő szolgáltathatta ki az Oltáriszentséget belőle. A kehely előtt térdepelve döbbent rá az ifjú lovag, hogy küldetése itt a földi létben beteljesedett. Lelke a mennybe ragadtatott, teste pedig holtan elterülve az oltár előtt maradt. A keresésből két évvel ezután tértek vissza a lovagok Camelotba, hogy elmeséljék kalandjaikat királyuknak.

A történet másik verziója szerint Sir Percival bukkan rá a kehelyre a spanyolországi Pireneusokban levő Monsalvat várában, ahol Amfortas, a Szent Grál lovagjainak királya féltve őrzi azt. Ám egy varázsló a keresztre feszítés dárdájával megsebesíti a királyt, aki ettől kezdve félholtan fekszik, de megbocsájtatlan bűnei miatt visszautasítja a szentségek felvételét. Amikor Percival a lándzsa hegyével érintve meggyógyítja a király súlyos sebét, a Szent Grál láthatóvá válik az oltáron.

Magyarázat

Az Arthur király legendáját, a Szent Grál keresésének motívumát az idő újra és újra átdolgozta, több változata ismeretes. A mítoszokból a keresés a mienk. A Grál /a kehely/ bizonyos leírások, talán művészi absztakciók nyomán, nem is fizikai tárgy, hanem szellemi valóság. A Parsifal történetében a Grál, a Bölcsek Köve, más feltevés szerint azonos az Árják - /a választottak/ titkos tanításait tartalmazó - könyvével.

Azonosították már a Turini lepellel, a szent lándzsával, a szent talizmánnal. Egy másik nézet szerint, ez egy beavatásokon keresztül elérhető állapot. A dél-franciaorszégi katharok számára a Grál, a titkos tudás kelyhe volt. A Halászkirály legendája című filmben például jelképként, a másik emberért való vállalás jelképeként szerepelt már ha így egyszerűsítjük a film értelmezését. A Grál ábrázolása mégis tárgyként, ezüst edényként a legelterjedtebb. A legismertebb változatok szerint Arimatheai József fogta fel vele, a keresztre feszített Jézus, lándzsával átdöfött, oldalából kiömlő vérét. A másik elmélet szerint Jézus ebből az edénybél itta a bort az

"Az élet értelemre nevelte az énemet,
De elpattant a tudatom, már nem hallom az éneket."

/Tkyd/