Sehol sem olyan változatosak a tésztaformák, mint Olaszországban, a legtöbb tészta olasz neve pedig formájára utal. Még a főzési módra is külön szó van: "al dente" (szó szerint a fog alá), ami azt jelenti, hogy a tésztának épp olyan keménységűnek kell lennie, hogy harapni lehessen, vagyis nem szabad…
A palacsinta már a rómaiak mindennapjait is boldogabbá tette. Története a kerek kövön vagy bronzpajzson sütött lepénykenyérre vezethető vissza. Ez a lisztből, vízből, némi sóval készült lepényke fontos szerepet játszott a római légiók ellátásában, mondhatni "hadtápként" szerepelt a katonák étlapján.…