Tudod-e?

Szfinx

2018. december 28. - octo21

A Szphinx (görögül Σφινξ, azaz „fojtogató”) a görög mitológia oroszlántestű, emberfejű, szárnyas lénye.

Eredete az ókori Egyiptomra nyúlik vissza, ahol oroszlántestű, madár-, kos- vagy emberfejű lény.

A név származásának egyik magyarázata szerint a Seszep-ankh (en-Hafré) kifejezés, amely Kephrén fáraó élő képmását jelenti.

A görög mitológiában a Szphinx szárnyas oroszlán, női fejjel azzal tartotta rettegésben Thébai városát, hogy aki nem tudott felelni a kérdésére, azt kegyetlenül megfojtotta.

Tüphón, a százfejű óriás, és a félig kígyó, félig ember Ekhidna gyermeke. Testvérei Kerberosz (a háromfejű kutya, a Sztüx őre, latin Cerberus), Hüdra és Khimaira.

Híres vendégszereplése Oidipusz tragikus történetéhez köthető, mivel a Szphinx Thébai városa mellett, a Szphingia nevű hegyen élt.

A monda szerint a hős Oidipusznak sikerült kitalálnia , hogy mi is a megfejtés.

A feladvány így hangzott:
Reggel négy lábon, délben két lábon, este pedig három lábon jár. A megfejtés az ember.

Oidipusz rájött,hogy a Szphinx az ember életét egyetlen napszakhoz hasonlította.
Gyermekkorában az ember négy lábon mászik, az élete közepén, felnőtt korban két lábon jár, élete alkonyán, pedig már bottal jár. A Szphinx a helyes válasz hallatán elpusztult.

A leghíresebb szfinxábrázolás az egyiptomi Gízában található emberfejű Szfinx-szobor. A gízai nagy szfinx a Föld egyik legnagyobb, és egyben az egyik legrégebbi szobra. Oroszlántestű és emberfejű lényt ábrázol, ezzel minden későbbi ilyen alak (szfinx) prototípusa. Hozzávetőleg az i. e. 26. században készült, egyidőben az egyiptomi Óbirodalom IV. dinasztiájának gízai piramisaival. 4500 éve áll a Nílus völgyének szélén, és mintegy jelképesen őrzi a piramisokat. 

Története során többször eltemette a homok, kiásták már az Újbirodalom korában, majd a szaiszi időszakban, az újkorban pedig Napóleon egyiptomi hadjárata idején is csak a fej állt ki a homokból. Ma teljes méretében látható, a tetejétől a sziklaágyig megtisztították, ennek azonban az az ára, hogy a sivatagi szél újra erősen koptatja.

Az arabok Abu'l Hól néven ismerik, ami azt jelenti: A rettenet atyja.

Ezt a nevet arab népetimológia hozta létre a kopt ’hol’ vagy ’horun’ szóból, ami viszont az ókori Hór-em-akhet  (görög Harmakhisz – Hórusz a Horizonton, vagy a Világosság országában) romlott alakja. Ilyen módon a Napistennel azonosított uralkodói képmásról volt szó.

S egyáltalán, ezek az úgynevezett nagy találkozások, döntő pillanatok tudatosak-e?... Van-e az, hogy valaki belép egy napon a szobába és tudjuk: aha, ő az?... Az igazi... mint a regényekben?... Nem tudok erre a kérdésre felelni.

/Márai Sándor

A bejegyzés trackback címe:

https://octo.blog.hu/api/trackback/id/tr5814519820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.