Tudod-e?

Miért van mákja a szerencsés embernek?

2010. február 06. - octo21

A mák mint a szerencse szinonimája a héber/jiddis eredetű mázli szóból ered. A szerencsét héberül „mazal”-nak, és ebből eredően jiddisül „mázl”-nak nevezik.

A jiddis a kelet- és közép-európai, askenázi zsidók nyelve, a héber és a német nyelv furcsa elegye. A XX. század első felében Magyarországon még 250 ezren beszéltek jiddisül, bár a hazai zsidóság ekkor is a magyart tartotta anyanyelvének.

A pesti szlengbe sok héber/jiddis szó beépült, melyeket ma is alkalmazunk. A teljesség igénye nélkül néhány példa: haver, melák, böhöm, jampec, gajdol, majré, kibic, hapsi, tróger, séró, srác.

A mák egyértelműen a mázli szóból ered a szerencse szlenges megjelölésére. A szóhelyettesítés oka az, hogy a mák szó rövidebb, valamint az a szleng meg-megújulásában központi elem, hogy az egyes szavak, kifejezések folyamatosan átalakulnak, elferdülnek, hogy a nyelv ne váljon megszokottá, unalmassá (és még véletlenül se beszéljünk ugyanúgy, mint szüleink generációja).
 

A bejegyzés trackback címe:

https://octo.blog.hu/api/trackback/id/tr241733776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.