Indiából − ahol több mint 4000 éve termesztik − indult világhódító útjára: az időszámítás előtti századokban már ismerték egész Ázsiában, a X. században az araboknak és a perzsáknak, majd a XV−XVI. században a portugáloknak köszönhető továbbterjedése.
Európába az 1700-as években angol utazók hozták a „keleti gyümölcsök királyát”. Ma már Ázsián kívül a Földközi-tenger vidékén, Afrikában, Dél-, Közép- és Észak- Amerikában is termesztik: 40 méter magasra is megnőhet, és évszázadokig él. Az ültetvénynövények általában 10-15 méteresek. Indiában a mangó az esküvők elmaradhatatlan kelléke, a szerelem szimbóluma, és állítólag segíti a gyermekáldást.
Indiában egy legenda így őrzi a mangó születését: Surya Bai, a Nap lánya aranylótusszá változva menekült az őt üldöző boszorkány elől, a király beleszeretett a gyönyörű virágba, de a bosszúra éhes boszorkány elégette azt. A hamuból szép mangófa hajtott. A király beleszeretett a virágjába, majd a termésébe. Amikor a termés beérett, leesett a földre, és előjött belőle a gyönyörű Surya Bai, a Nap leánya. A király boldogan ismerte fel benne rég elveszett hitvesét.
A szanszkrit mitológiában a mangó a Teremtőt testesítette meg. Külön istenként is emlegették, aki az újrateremtés fölött őrködik. A hindu szertartások állandó szereplője. Ágait, virágait a Siva istentiszteleteknél használják; virágját gyakran hívják segítségül, örök múzsája a költészetnek. A Buddha-legenda szerint a mangóliget Buddha pihenőhelye volt. A buddhista Magdalénát megtestesítő Ambapáli bajadér ajándékozta neki a ligetet, tisztelete jeléül.
Európa a XVIII. században angol utazók beszámolóiból értesült a „keleti gyümölcsök királyáról", a világ legnagyobb és legfinomabb gyümölcséről, a „Heszperidák almájáról", amely a nektár és az őszibarack jó tulajdonságait ötvözi. A dinnyekultúráról híres turáni és iráni nép is nagyra becsülte a mangót, amikor a sárgadinnye elé helyezte, valamikor a XVI. században. Ma ismert nevét az indiai man-gay portugál formájától, a mangatól származtatják.
Talán a titok a türelem. A lehetőség biztosítása arra, hogy a másik engedjen be az ajtón anélkül, hogy rátörnéd azt, amikor még nincs is felkészülve arra, hogy belépj...
