Szeplőknek főleg az arcon és a karokon megjelenő apró barna foltokat nevezzük. A hiedelemvilágban megjelenésükhöz általában negatív jelentéstartalom, kedvezőtlen események, rossz előjelek kapcsolódnak.

A tibetiek szerint a nyak bal oldalán a szeplő testi szenvedést szimbolizál, férfinál magas szikláról való lezuhanást, nőnél nehéz szülést; a térdek valamelyikén lévő szeplő hosszú utazást, a vádlin sikeres életet jelez. Az írek szerint a szem körüli szeplők vízbefulladásos halált jeleznek. A kínai források alapján a szeplő a jobb orrcimpa fölött balesetet; közép tájt, a jobb szemöldök fölött, rövid életet reprezentál.

Egy babona arra figyelmezteti a gyerekeket, hogy ne dobálják egymás arcába a platánfa gömb alakú termését, mert hamarosan szeplőssé válnak. A néphit szerint, ha a terhes nőhöz hozzádobnak valamit, a tárgy szeplőként vagy májfoltként meglátszik a gyereken. A gyümölcsalakú szeplők arról árulkodnak, hogy a kismama milyen gyümölcsöt kívánt terhessége alatt. Egy szeplő a jobb szemöldökön korai házasság és nagy szerencse előjele, viszont a szemek körül megjelenők fulladásos halált prognosztizálnak. Ha egy férfi homlokának bal oldalán található szeplő, főnökei, felettesei üldözni fogják. A szeplőből kinövő szőrszálak jó szerencsét jeleznek, a szőrszál megnövesztése szerencsét hoz, aki viszont kihuzigálja, eldobja a szerencséjét. A régi időkben az asszony testén talált szeplőt boszorkányjegynek tekintették, ha viszont férfin találták, az illetőt varázslónak vélték.

Ennyi rossz után egyáltalán nem meglepő, hogy már eleink is igyekeztek megszabadulni szeplőiktől. Az írek hiedelme szerint ehhez elegendő, ha az arcunkat bika, vagy nyúl vérével dörzsöljük be. Ám ha ezt túlságosan kegyetlennek találjuk, megpróbálhatjuk a filippínók módszerét is, akik szerint megelőzhetjük a szeplők kialakulását, ha nagypénteken nem eszünk grillezett húst, vagy bármilyen sült ételt.

Szatmári népgyógyászok szerint a szeplős lányok, hogy megszabaduljanak szeplőiktől, tavasszal az első fecske megpillantásakor - miközben tenyerükkel törölgették arcukat - hangosan kiabálva ismételgették a mondókát, Fecskét látok, szeplőt mosok. A szeplők eltüntetésének sokféle praktikái közül talán a legismertebb a márciusi hóban való megmosakodás, mert ettől az illető egész évre szeplőtlenné válik.

A megolvasztott márciusi havat, vagy a citromlét más népek is kiválónak tartották a szeplők eltüntetésére. A kelták viszont a május elsején napkelte előtt gyűjtött harmatra esküdtek. Aki biztosra akart menni, májusban napkelte előtt tíz egymást követő napon hátrafelé körbejárta a házát, és ezután mosta meg az arcát harmattal. Aki viszont később szánta el magát a szeplők eltüntetésére, kénytelen volt kimenni a temetőbe, és egy ott talált urnában arcot mosni. A germánok a sírköveken talált esővizet tartották hatékony szeplőeltávolítónak. Ha nem volt a közelben temető, a búzakalászról gyűjtött harmat is megtette. Búza hiányában pedig a napkelte előtt gyűjtött gyöngyvirággal javasolták az arcot bedörzsölni. Akinek pedig nem volt kedve gyöngyvirágot szedni, levágott egy fehér tyúkot, s annak vérével kente be a szeplőit.

Hatásos praktikának bizonyult még: ha két felvert tojásfehérjébe kevés szalicilt kevertek és rákenték az arcukra; ha a gólyahír tövében összegyűlt vízben mosakodtak; ha nyers uborka- vagy megfőzött leanderlevelek levével dörzsölgették az arcukat, vagy ha kutyatej nedvével kenegették orcájukat elhalványultak a szeplőik. Akiknek nem okozott hányingert, lemoshatták az arcukat saját vizeletükkel, vagy megpróbálkozhattak a tehéntrágya-pakolással. Ez utóbbit a csecsemő nedves pelenkája is helyettesíthette.

Egyszerűbb módja volt a szeplőktől való megszabadulásnak a szeplők számával megegyező apró kavics papírdarabba csomagolása és eldobása. Állítólag az örökölte a szeplőket, aki felvette a kavicsokkal teli papírt. Egy másik népi gyógymód szerint egy apró pénzdarabbal kellett egyenként bedörzsölni a szeplőket, és miután ezzel végeztek, a pénz eldobásával a szeplők is elszálltak. Azokat az a szerencsétlen lélek örökölte, aki megtalálta a pénzdarabot...

Az életben semmi sem hasonlítható eléggé az édes, borzasztó derültséghez, amikor megteszed az első lépést. Amikor mindent egy lapra teszel és odamész hozzá...