Szélhámos

Érdekes a szó eredete: régen sáros, gödrös úton vagy túl nagy rakomány esetén a szekér hámja széléhez még egy lovat fogtak kisegítőül, ez volt a szélsőhámos vagy szélhámos ló. Az ilyen ló kevesebbet húzott, mint a rendesen befogottak; emberre értve tehát a szó eleinte annyit tett: ingyenélő, "lógós".

Hogy ma inkább 'csaló' az értelme, azt bizonyára a széltoló és széllelbélelt ('léha, megbízhatatlan') szavak hasonló hangzása okozta. A szélhámosság fogalmából az illúzió fogalmát teszi szemléletessé a szélhámos csikó fogalma. A fiatal csikót, még a tényleges igavonó hámba fogás előtt időben rendszeres járáshoz, közlekedéshez kell szoktatni. Ezért a tényleges igavonók mellé a szélre kötötték, a mintegy a szélső hámba fogták be a csikót. Mindez távolról, oldalnézetből úgy nézett ki, mintha a szélhámos csikó is húzná a szekeret. Ez egy színtiszta illúzió, a régi falusi hétköznapokból.

Kocsi

A kocsi lóvontatású jármű, eredetileg a szekérnek a 15. században Kocs községben kialakult változata. Könnyű, finom kidolgozása révén gyors és viszonylag kényelmes volt, ezért Európa-szerte híressé vált.

Azon kevés magyar szó közé tartozik, mely a nyugati nyelvekbe jutott (angol coach, német Kutsche, katalán cotxe, spanyol coche), olasz: coccio, flamand: goetse, lengyel: koczi. cseh: koczy, svéd: kusk. A Kaukázus vidékén és Kis-Ázsiában pedig a könnyű szekeret „madzsar”-nsk nevezik."

Innen van az angol távolsági buszok neve, de van coach divatmárka is, aminek egy lovaskocsi az emblémája.

Humbug

Az alábbi információ nem humbug, viszont rendkívül érdekes. A humbug az angolból érkezett csalást, szemfényvesztést, szélhámosságot jelent. Jelöl még buta beszédet vagy írást, illetve „kamu” történetre is mondják.

A szó eredetét Darwinhoz kötik, a nagy természettudós szomszédságában gyerekek játszottak és elhatározták, hogy megtréfálják az öreget. Ezért összefogdostak néhány tücsköt, bogarat és lepkét, és fejüket, törzsüket, stb. előbb szétválasztva, majd összeragasztva létrehoztak egy új rovart, egy csodabogarat. Nyomban bevitték a tudóshoz és megkérdezték:

- Hogy hívják ezt a rovart?
Darwin látta a helyzetet és megkérdezte:
- Zümmögött, amikor megfogtátok? (Did the bug hum when you caught it?)
- Hát persze, vágták rá vigyorogva a gyerekek.
- Akkor ez egy humbug - volt a válasz.

 Bakter

Élt egyszer Vértesacsán egy öreg bakter, aki kicsit sem találta degradálónak, ha így nevezték. Moldova György regényében is szerepel a történet, és magyarázatot ad rá, hogy honnan is ered a fenti szó. A nagypapi tehát így mesélte:

"A vasút szervezési furcsaságai közé lehet sorolni, hogy az állomások területén szolgáló bakterek – ezt az elnevezést a vasutasok sem tartják sértőnek, a német Wächter = őr, éjjeliőr szóból származik."

A múlt században még minden faluban volt bakter. Éjjel járta a falu utcáit. Kis verseket mondva óránként kiáltotta az időt. Erdélyben és a Csallóközben a verseket énekelték. A baktert a község fogadta meg, hatalmának jelvénye az alabárd vagy más védekező szerszám, amely általában szintén a község tulajdona volt. Bére évenként minden házból egy kenyér, kevés gabona s pár forint. Bakternek általában nagy családos, de a nehéz munkát már kevéssé bíró 50–70 éves ember ment el. A bakternek elsősorban becsületesnek és ébernek kellett lennie, mert éjszaka az egész falu biztonsága, nyugalma, vagyona felett őrködött. Nagyobb városokban több bakter volt, az utcákat felosztották egymás között. Fatelepek, raktárakkal rendelkező kereskedők, üzemek külön fogadtak maguknak baktert. Ezek már nem jelezték az időt, csak a meghatározott területre, értékekre vigyáztak, bérüket pénzben kapták. A bakterság a nyugati középkori városok szervezett közbiztonságának, éjjeli őrségének mintájára terjedt el a magyar nyelvterületen. Az utolsó bakterek az 1930-as évekig teljesítették szolgálatukat. 

Vannak hibák, amiket el kell követnem, hogy lássam
amit nem találok, ami benned megvan, az miért nincs meg másban?!