Tudod-e?

Kókusz

2015. február 08. - octo21

A rendkívül szívós növény elnevezése valószínűleg a némileg archoz hasonlatos termésnek köszönhető, hisz az etimológia kutatások szerint a portugál cocos, azaz grimasz szóból ered a növény mai elnevezése. A kókuszpálma eredete pontosan nem ismert, ám feltehetőleg Délkelet-Ázsia partvidékén volt eredetileg őshonos a növény. Az első kókuszpálma nevelésre és haszonnövényként való feldolgozásra utaló források szerint a kókuszt már 3000 évvel ezelőtt is ismerték Indiában. Ma már bizonyított tény, hogy a kókusz úgymond önmagát szaporítja, hisz az egyes tengeráramlatok révén akár több ezer kilométert is képes úszni egy dió. A rendkívül ellenálló termés több mint 3 hónapig is képes megőrizni csírázóképességét a sós vízben, így nem meglepő, hogy még Norvégia partjánál is találtak életképes kókuszokat.

A polinézek szerint a kókusz eredete egy a Tonga-szigeteken élő leány szerelmi történetére vezethető vissza, aki szüleivel élt. A szépséges lány, Heina egyszer fürdés közben megismerkedett egy angolnával és egymásba szerettek. A szülők azonban nem engedhették, hogy lányuk egy halhoz menjen feleségül, így az apa csapdába ejtette és megölte a halat, akinek utolsó kívánsága az volt, hogy a fejét a család háza melletti homokba temessék el. Az angolna halála után Heina minden nap kijárt a hal sírjához és keserves könnyeivel öntözte azt, míg egy napon a homokból egy zöld sarj bújt elő. A növény növekedésével egy időben azonban Heina is terhes lett, s fia megszületésekor a pálma már hatalmas fává terebélyesedett. A fiú felcseperedve felmászott a fára és lehozta anyjának az egy szem kókuszt, ami a fán termett. Heina a különös termés csodálva rájött, hogy a növény mekkora áldás az embereknek. A kókuszon található három lyuk állítólag az angolna sötét foltjai.

A keralaiak is őriznek egy ősi mesét a kókusz keletkezéséről. A történet szerint valamikor régen élt egy keralai halászfiú, aki sehogy sem tudott halat fogni. A helybéliek csúfolódása elől egy varázslóhoz menekült, hogy kitanulja a mágia mesterségét, majd azt elsajátítván visszatér a falujába. A falubeliek megleckéztetése miatt minden este levette a fejét és fej nélküli testével a vízbe vetette magát a halak közé, hogy azok a furcsa látványon elképedve könnyű áldozatává válhassanak. Az így sikeres halásszá váló fiút azonban egy este egy helybéli kileste s ellopta a mágus fejét, aki a partra érve nem találván azt s vízbe vetve magát örökre hallá változott. A fejet ellopó helybéli egy bokor tövénél elrejtette zsákmányát, majd a többiekért futott, hogy elmesélje mit látott. A falubeliek a bokorhoz özönlöttek, ám ott már csak egy kókuszpálmát találtak, aminek furcsa termése a mágus arcára emlékeztette őket.

Az indonézek legendája szerint az első kókuszdiót egy Ameta nevű fiatalember találta meg, aki megálmodta, hogy hogyan kell gondozni a különös növényt. Mikor a pálma már terebélyes fává nőtt, Ameta felmászott rá, hogy leszedje a káprázatos virágokat, ám megvágta kezét és egy csepp vére az egyik virágra hullt. Pár nap múlva a virág helyén egy csodálatos szépségű lány, Hainuvele tűnt fel, aki számos különleges képességgel rendelkezett. A lány a helyieket elhalmozta csodálatos gyémántokkal és egyéb mesés ajándékokkal, ám egy idő után a falubelieken úrrá lett az önzés, a kapzsiság. A helyiek félve, hogy a gonosz veszi át az uralmat, Hainuvelét boszorkánynak kiáltottál ki és egy táncmulatságon agyontaposták és darabokra szaggatták. Ameta a lány maradványait megtalálva eltemette kedvesét a sziget különböző pontjain, ahol nem sokkal később újabb kókuszpálmák sarjadtak.

Indiában a termékenység istennőjének növényeként tartják számon, sőt a gyermekre vágyó nőknek is gyakorta a gyermekáldás reményében ajándékozzák. Az indonézeknél a várandós nőkkel kókusztejet itatnak, hogy a születendő gyermek egészséges és szép legyen. A Csendes-óceáni szigetvilágban is összeforrt a növény és a születés, így az újszülöttek világrajövetelekor a család tagja ünnepélyesen egy kókuszpálmát ültetnek a jövevénynek. A Fülöp-szigetek lakói szerint a férfi és a nő egy-egy kókuszpálmából született meg a diók partra sodródásakor. Gudzsarátban a család isten jelképének tartják e nemes növényt.

A hinduknál az áldozati szertartásokon kókuszt áldoznak az isteneknek, hisz szerintük ez a legtisztább formája a köszönetmondásnak. Elefántfejű istenünk, a minden bajt elhárító Ganése számára is mindig kókuszt áldoznak, sőt nagyobb döntéshozatalok, építkezések, utazások előtt is kókuszt törnek a szerencséjükért. A hinduk szerint, aki újév napján megpillant egy fán csüngő kókuszdiót, egész évben szerencsére számíthat. Az esküvői szertartásokon is jelentős szerephez jut a kókusz, hisz a templomot kókuszdiófürtökkel és a növény virágjaival díszítik. Egyes muszlim törzseknél a fiatal párok esküvőjén kókusz és citromdarabkákat hajigálnak, hisz szerintük ezzel elűzik a gonosz szellemeket az újdonsült házasokról. India nyugati részén a monszun közeledtekor kókuszokat dobálnak a vízben, mivel szerintük ezzel megbékítik és jóllakatják a vizet.

Végül is meddig él egy kapcsolat? Házasság vagy barátság - mindegy. (...) Ameddig úton vannak. Amíg még tartanak valahonnét valahová. Amikor már csak önmagukat ismétlik, végszavaik vannak, monológok hangzanak el, amelyek a beszélgetést helyettesítik, akkor véget ért...

A bejegyzés trackback címe:

https://octo.blog.hu/api/trackback/id/tr177152177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása