Tudod-e?

Konyakmeggy

2014. december 21. - octo21

Ha igazán az elején szeretném kezdeni, akkor egészen a XVI-XVII századig repítenék mindenkit vissza az időben. Ebben az időben a cukrot még csak fűszerként kezelték mely fűszer, illetve az ezzel tartósított gyümölcs, még a nagyon tehetős, főúri házaknál is kuriózumnak számított. Miért is érdekes ez?

Azért mert a nagyon drága cukor helyett a tartósítást borban, pálinkában, ecetben és alkoholban végezték, ami alapján joggal feltételezhető, hogy a konyakos meggy, mint tartósított gyümölcs, már ebben az időben is létezett és fogyasztották, fogyaszthatták. Persze ez csak feltételezés így javaslom ugorjunk előre egy nagyot, egész pontosan két évszázadot.



A magyarországi cukrászok ugyanis ekkor, a XIX. század közepétől kezdtek el csokoládé készítéssel foglalkozni (elsőként jelesül Stühmer Frigyes, akinek köszönhető a csokoládé meghonosítása Magyarországon). Miután a cukrászok kezdték megismerni a csokoládémassza fémformákban történő formázását, megjelentek a piacon a különböző folyékony töltelékkel, gyümülccsel, likőrökkel készült csokoládé bonbonok, melynek ma is élő képviselője a konyakmeggy.

De kinek, kiknek a nevéhez is fűzhető- e méltán népszerű (sajnos még nem) hungarikum?

A történetben egészen 1884-ig kell visszamennünk, amikoris Svájcból hazánkba érkezett a híres cukrász dinasztia leszármazottja Gerbeaud Emil, aki 2 évvel később nyitotta meg csokoládégyár üzemét és megkezdte a csokoládé bonbonok gyártását, melyek közül találmánya a konyakmeggy (vagy konyakos meggy) lett a legnépszerűbb.

"Ő találta fel a konyakos meggyet és a csokoládé drazsét, melyek mint Gerbeaud specialitások az egész világon elterjedtek." (Gundel-Harmath, 1979. 294.)

"A konyakmeggy-gyártás másik formáját, a kézzel mártott konyakmeggyet a századforduló körül, Gerbeaud termelési vezetője Gnosz Róbert vezette be, és Gerbaud-on keresztül ismerték meg a technológiáját a magyarországi cukrászok." (Borsody, 1995. XLII)

A századfordulón kiadott cukrászati receptkönyvek ugyan tesznek említést a csokoládébonbonokról, de nem tartalmazzák a konyakos meggy receptjét, így feltételezhető, hogy a receptet műhelytitokként kezelték a csokoládé gyártásban. A konyakmeggy Gerbaud Emil halálát követően került be a kereskedelmi forgalomba, mely már abban az időben is a városi polgárság előkelő ajándékai közé tartozott.

Tradicionális exkluzivitását mind a mai napig, immáron több, mint 100 éve őrzi ez a kíváló bonbon. Köszönet érte mindenkinek!

Jó néha sötétben "holdat nézni"
Hosszan egy távoli csillagot igézni
Jó néha fázni, semmin elmélázni
Tavaszi esőben olykor bőrig ázni
Tele szájjal enni, hangosan szeretni
Jó néha magamat csak úgy elnevetni.
Sírni, ha fáj. Remegni, ha félek.
Olyan jó néha érezni, hogy élek!

https://www.youtube.com/watch?v=nAwDPmalScE

A bejegyzés trackback címe:

https://octo.blog.hu/api/trackback/id/tr47001857

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása