Tudod-e?

Esernyő

2014. október 05. - octo21

Háromezer éves pályafutását az ókori Egyiptomban, Babilonban és Kínában kezdte, tehát nem mai darab - akkoriban leginkább vallási vezetők cipelték magukkal, hogy hordozható árnyékkal védekezzenek a nap perzselő sugaraitól. Az előesernyő Periklész korában tűnt fel újra a görögöknél, főképp rabszolgák kezében: ott leginkább gazdag asszonyok, előkelő nők fölé tartották a luxuscikknek és státusszimbólumnak számító tárgyat, hogy hajuk ne nedvesedjen a szemerkélő esőben s bőrük ne barnuljon le túlzottan.

Ókori ábrázolások alapján tudható, hogy jelen volt a Római Birodalomban is, majd a sötét középkor alatt eltűnt, merthogy a hadak egymás mihamarabbi lekaszabolásával foglalkoztak, nem érdekelte őket a bánatosan petyegő eső vagy a laza, nyári zápor. A XV. században bukkant fel ismét Franciaországban, szintén luxuscikk státuszban, majd az 1800-as évek végén kissé formát váltott, könnyű fémszerkezet került rá.


I. e. 860-ból a ninivei Nimrud palota alabástrom reliefjéről integet felénk az első napernyő. Ez szemmel láthatólag éppenúgy összecsukható volt használat után, mint mai, kései leszármazottja. Európában a 16. század során tűnik fel, de a verőfényes kelet és dél árnyékot nyújtó napernyője nyugaton az eső elleni fedéllé szürkül. Az európai ősesernyő halcsont bordázatára bőrhuzat feszült, s ez a több kilós, hordozható tető számos családot s nemzedéket kiszolgált.

A 18. század közepén jelent meg Londonban Sir Jonas Hauway; ő az esernyő prófétája volt. Neki köszönheti a ködös és esős Albion, hogy az esernyő divatjának nyugati bázisává erősödött. Kezdetben nem sok sikere volt. A londoni kocsisok ugyanis féltették az esővízzel együtt bővebben csörgő bevételüket. Felbérelték az akkori "huligánokat", hogy tüntessenek ellene. 1750-től kezdve, harminc éven át sétált Sir Jonas esernyő alatt London utcáin. Gúny és szitok volt a része, de tűrt, s vállalt minden szenvedést. S végül is győzött az esernyő. Megszokták, viselik, használják - és elvesztik azóta is...

S ha tiszta szívvel nekilátok,
hegyek omlanak s születnek óceánok...

https://www.youtube.com/watch?v=yzb210TQ9y8

A bejegyzés trackback címe:

https://octo.blog.hu/api/trackback/id/tr26759977

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása