Az általában a tetszés, vagy nemtetszés kifejezésére, jeladásra, hívásra vagy egyéb utasításra, valamint a kedvenc dallamok, slágerek felidézésére használt fütyülés megítélése egykoron nem volt túl pozitív, sőt bizonyos körökben és helyzetekben ez a fajta tevékenység ma is kerülendő és illetlenségnek számít.
A fütyörészést egyesek régen az ördög kemencéje részére történő tűzifa-hasogatásnak, mások a „sátán zenéjének” tartották. Az izlandiak nemcsak a fütyülést utálták, de azt hitték, hogy azzal is elűzi az ember magától a Szentléleket (Szent Szellemet), ha nem a szájával, hanem egy vesszőt, ostort, vagy bármely más tárgyat forgatva hallatott füttyszerű hangot. Az új-angliai (New England) puritánok között pedig az a hiedelem járta, hogy a fütyülő személy szája ötven napig tisztátalan marad.
Az araboknál szintén balszerencsés a fütyülés, számukra ugyanis ez hívó szó a dzsinneknek csevegésre. Egyesek úgy tartják, hogy a fütyülő száját negyven napig nem lehet megtisztítani; mások azt gondolják, hogy a Sátán érintésének köszönhetően kezd a férfi fütyülni, ez készteti őt e kellemetlen hang kibocsátására. Az ortodox iszlámhívők Turkesztánban a fütyülést ugyancsak rossz tettnek tekintik. Ha a családfő fütyül, a feleségével történik valami, ha a gyermekek fütyülnek, a szüleiket éri valamilyen baj.
Európában a fütyülésről azt hitték, hogy elriasztja a gonosz szellemeket, akik nagyon utálják a hangos füttyszót. Ezzel szemben a zanzibáriak úgy gondolják, aki fütyörészik, a gonoszt szólítgatja. A német bányászoknak tilos a bányában fütyülni, mert ezzel feldühítik a helyi szellemeket, akik ezért bosszút esküdnek. Mások a robbanásveszély miatt óvtak a fütyüléstől a tárnákban. Faluhelyen egy időben ugyancsak tiltott volt a fütyörészés, főként délidőben, azokat ugyanis, akik ezt a szabályt nem tartották tiszteletben, a szellemek betegséggel büntették meg.
Egy kígyó látogatja meg azt, aki éjszaka fütyörészik, állítják a törökök. Ha valaki kútba fütyül, rosszra fordul az idő, mondják a magyarok. Az oroszok szerint, aki a saját házában fütyörészik, ne számítson anyagi jólétre. Ezzel ugyanis elijeszti a lakásuk védőszellemeit, azaz „elfütyüli” a pénzét. Ugyanakkor a házon kívüli fütyörészést teljesen normálisnak tartják.
Szerbiában azt mondják, hogy a házában fütyülő ember magához vonzza az egereket, míg Koreában és Japánban a fütyörésző embert kígyók követik, vagy veszik körül. Sötétedés után nem szabad fütyülni, mert ezzel előhívják a szellemeket, a halottak lelkeit. A japánok szerint éjszakai fütyülés megzavarja őket, nem fogják megtalálni az útjukat és elveszettekké válnak. Nem szerencsés napnyugta után fütyülni Hawaii őslakói szerint sem, ugyanis a füttyszó a településeken éjszakánként végigmasírozó ’Nightmarcher’-ek (ősi Hawaii harcosok szellemeinek) hangját utánozza. A szellemidézéssel állhat kapcsolatban, hogy sok kutyatartó, amikor füttyent a kutyájának, csettint egyet az ujjaival, hogy elijessze a füttyszóra esetlegesen megjelenő szellemeket.
A fütyülést számos egyéb babonával is társítják, különösen akkor jár bajjal, ha valaki reggel a napját ezzel kezdi. Balszerencsés továbbá szeles időben fütyülni, és a magyarok szerint a kotlós közelében is kerülendő a fütyülés vagy a sípolás, mert a kiscsirkék belefulladnak a tojásba. Pozitívum viszont, hogy még a legfélelmetesebb éjszakán sem kell tartanunk a fütyörésző embertől. Ő ugyanis inkább megvéd minket a veszélytől, mint hogy ártana nekünk.
A hajósok számára a fütty a szélerősség befolyásolásának, a szélsebesség növelésének eszközét jelentette. Ezért szeles időben a vitorlásbárkák fedélzetén - különösen a szél irányában - tilos volt a fütyülés, mert ez még erősebb szél, azaz a vihar kérését jelentette. Ugyanakkor szélcsendes időben a matrózok lágy füttye előbb-utóbb szélélénkülést eredményezett.
Határozott, mélyen gyökerező előítélet van az asszony fütyülésével szemben. Mindenfajta rossz lehet ennek a következménye, ez ugyanis sokak szemében még ma is a férfiak privilégiuma. Az angolok szerint a fütyülő nők bajuszt vagy szakállt növesztenek, a németek pedig úgy vélik, hogy bamba férjük lesz. Cornwall-félszigeten úgy tartják, hogy nincs szerencsétlenebb dolog az asszony fütyülésénél és a tyúk kukorékolásánál. Azt mondják, hogy „ezek mindig rossz végre vezetnek.” A németek hiedelmében, amikor egy asszony fütyül, az angyalok sírni kezdenek, míg a gonosz szellemek felvidulnak. A magyarok szerint a füttyszó hallatán szégyenében sírva fakad Szűz Mária.
Viszonylag újabb keletű az a színházi babona, hogy az öltözőben vagy a kulisszák mögötti fütyörészés is balszerencsét jelent. Aki elfeledkezik erről, és véletlenül elfüttyenti magát, vagy fütyörészésbe kezd, annak - a veszély elhárítása érdekében - ki kell mennie az öltözőből, háromszor körbe kell fordulnia, majd az ajtón kopogva kell bebocsátást kérnie. A kulisszák mögötti fütyülés nemkívánatosságának eredete onnan származik, hogy a briteknél régen színpadi munkásokat a gyakran a tengerészek közül toborozták, mert a hajósok jól bántak a kötelekkel, melyeket a díszletek felhúzására vagy leengedésére használtak. Az elektronikus kommunikációs eszközök feltalálása előtt a rendezői, színigazgatói utasításokat megfelelően kódolt füttyjelekkel közölték a zsinórpadláson dolgozó műszaki személyzettel. Ezért ha valamelyik színész véletlenül elfüttyentette magát, könnyen megeshetett, hogy ezt a díszletezők valamilyen utasításként értelmezték, és váratlanul leeresztették a függönyt, vagy megváltoztatták a díszletet. A leeresztett tárgyak pedig balesethez, váratlan humoros szituációk kialakulásához, s rossz esetben a darab bukásához is vezethettek.
Egyszer volt szívem, mégsem éreztem
Egyszer volt lelkem, mégsem hittem
Egyszer volt életem, de nem emlékszem
Egyszer volt mindenem, de elvesztettem...
