Az Athén központjában ma is látható szelek tornyáról a legtöbben úgy vélik, a szelek kultuszának hódoló mesterek műve. A római agora egyik végében álló nyolcszögletű torony tagolatlan homlokzatain a nyolc fő szél reliefje látható – Notus (déli), Boreas (északi), Zephyrus (nyugati), Eurus (keleti) és a mellékszelek: Apeliotes (délkeleti), Aquilo (északkeleti), Africus (délnyugati), Corus/Caurus (északnyugati). Egy mozgó Triton (Poszeidón és Amphitrité gyermeke) a gúla alakú tetőn a szél irányát mutatta.
A toronyszerű épület tulajdonképpen időmérő és időjelzés célokat szolgált, és a Kürrhosz városából (Szíria) való Andronikosz csillagász tervei szerint és adományából épült i. e. 47-ben. Az épületet két oldalán egy-egy napóra szegélyezte, belsejében pedig egy vízóra működött. A torony a későbbi időkben hozzá nem illő célokat is szolgált, működött keresztelőhelyként, valamint a dervisek szent templomaként is. A torony viszonylag kis építmény 2,80 m oldalhosszúságú, 8 m átmérőjű nyolcszög alaprajzú, 12 m magas. Két átlós oldalán két-két korinthoszi oszlopos, oromzatos elõtétbõl nyílnak bejáratai. Hátsó oldalán hengeres víztartály ugrik ki. Az előterek korinthoszi oszlopainak fejezetét az akantuszlevelek sora fölött sáslevelek veszik körül. Soronként váltakozó magasságú kváderkövekből épült.
Történt egyszer, hogy Erekhtheusz lépett Athén trónjára, akinek gyönyörűséges leánya volt. Boreász a perzsák elleni segítség árát még nem tartotta kifizetettnek és Athén tartozását abban határozta meg, hogy a szép Óreithüia kezét neki adják. Azonban Erekhtheusz nem akarta egyetlen lánya kezét Boreásznak adni, így amikor az athéni királylány az Ilisszosz partján játszott, elragadta az északi széllel Boreász. Mivel Boreász nem bocsátotta meg Erekhtheusznak makacsságát, ezért a következő athéni királyok egyike, Andronikosz építőmesterrel felépíttette Boreász tiszteletére a Szelek tornyát.
Csak egy percig tart a sötét,
csak egy árnyék lépett közénk,
de mögötte már látjuk a fényt!
