Elnevezése a latin Cannamella szóból származik, amelynek jelentése cukorsüveg. Egyes források szerint az édességként fogyasztott karamell története egészen az 1650-es évek Amerikájáig nyúlik vissza, amikor elterjedt szokás volt vízből, karamellizált cukorból és vajból apró édességeket készíteni. Nem csak az íze, hanem a hosszú eltarthatósága, magas energiatartalma és egyszerű előállítása miatt is igen népszerűvé vált, így az 1800-as évek elejére már több mint 400 karamellgyártással foglalkozó vállalat létezett a tengerentúlon. Európában először Franciaországban jelent meg az 1600-as évek végén, ahol a pralinék készítésénél alkalmazták.

Mára olyan elterjedtté vált, hogy nem csak az édességek előállításában használják, hanem különböző élelmiszerek aromájaként és színezékeként is gyakran előfordul. Sőt újabban impozáns, dekoratív művészi szobrokat alkotnak belőle a karamell mesterek.

A karamell akkor keletkezik, amikor a cukrot 170 °C-ra felhevítjük. A cukor elolvad, és lassan karamellizálódik. Minél tovább tart a folyamat, a karamell annál sötétebb színű lesz. Ipari méretekben általában keményítőből, vagy kukoricaszirupból állítják elő.

A karamellt ételek, italok ízesítésére, színezésére is felhasználják.

Ó, mondhatnánk, hiszen csak olvasztott cukor. Pedig annyi fajtája van, hogy meg sem lehet számolni, készíthetünk belőle vajas vagy tejes édességeket, ebből készül a Dobos torta dobja, karamelles italokban, de akár köretekben is megállja a helyét.
Karamell történelem

A karamell valószínűleg a cukorsüveg (latinul Cannamella) szóból ered. Bár a cukrot már több ezer éve ismeri az emberiség, valószínűleg a 17. századi Amerikában készítettek először vajból és karamellizált cukorból apró édességeket, addig a finomított cukor túl drága és nehezen beszerezhető volt. A 19. században a répacukorgyártással teljesen átalakult cukoripar nagy volumenű termelése tette lehetővé, hogy a karamelles édességek terén is óriási változások kezdődjenek.

Több sörfajta, barnakenyér, felvágott, de whiskey és bor is tartalmazhat karamellt.

Az emberek egyszerűek, az élet mégis bonyolult,
itt a gazdag is úgy panaszkodik, mint egy nyomorult...