A palacsinta már a rómaiak mindennapjait is boldogabbá tette. Története a kerek kövön vagy bronzpajzson sütött lepénykenyérre vezethető vissza. Ez a lisztből, vízből, némi sóval készült lepényke fontos szerepet játszott a római légiók ellátásában, mondhatni "hadtápként" szerepelt a katonák étlapján. Természetesen ők nem a kakaóval, lekvárral és túróval töltötteket részesítették előnyben, hanem az energiát adó húsosat fogyasztották marokszám. Kisütötték, feltekerték, megették és már indultak is. Történészek szerint a palacsinta a római légiók nyomán terjedhetett el a Duna-medencében és nyugatabbra is, amit mi sem bizonyít jobban, mint a német palatschinken, a francia crepe vagy az angolszász pancake.

A palacsinta nem más, mint tojásból és lisztből kevert vékony, lapos tészta, amit már régóta vajazott grill lapon vagy serpenyőben sütnek meg. A palacsinta történetét a régi szakácskönyvek receptjei is bizonyítják. Az első feljegyzéseket már 1439-ben lehetett olvasni, és receptleírása szerint el is lehetett készíteni. A néphagyomány szerint húshagyó keddig minden olyan elspájzolt élelmiszert el kellett fogyasztani, amit a másnapi, hamvazószerdát követő negyvennapos böjt alatt tilos volt enni. A palacsintatészta egyik alapanyaga a tojás, és a kisütéséhez akkoriban zsírt használtak, így ideálisnak bizonyult a feleslegessé vált tartalékok felhasználására.

Minden országnak megvan a saját jól bevált palacsinta receptje

A sajátunk vékonyra sütött tészta, amit tojásból, liszttel, tejjel, csipetnyi sóval és szódavízzel keverünk ki. Van, aki kevéske sütőport vagy élesztőt kever bele, csipetnyi cukorral vagy olvasztott vajjal teszi még finomabbá. Tölteléke lehet lekvár, cukrozott kakaópor, mazsolás túró, fahéj, de sósan elkészített és darált hússal, spenótos túróval, gombával, zöldségekkel töltött változatát is sokan kedvelik.

Az angolok a palacsintatésztát világos sörrel keverik ki. A németek és franciák élesztővel, sok tojással, nagyon jól és alaposan kikevert tésztát sütnek, majd édes és pikáns töltelékekkel töltik meg. A francia crêpe vékony és ropogós, összehajtva majd felgöngyölve, forró édes, citromos vagy likőrös vajjal megcsorgatva kerül a vendégek elé. Az oroszok kis kerek bliniket készítenek az élesztős-búzakorpás tésztából, majd tejföllel megkenve, tetején kaviárral fogyasztják, pár korty vodkával leöblítve. A mexikói tortilla babpürével és hússal van töltve, paradicsom szósszal van megcsorgatva. Az amerikai palacsinta vastagabb, tésztáját sütőporral vagy szódabikarbónával teszik könnyebbé, majd tálaláskor nyakon öntik juharsziruppal és pár szem bogyós gyümölccsel, vagy ropogósra sütött baconnel szervírozzák.

Az élet lépésekből áll. Ha egy kicsit nagyobbat lépsz vagy kisebbet, már máshova érsz.