Az egykori Dacia provincia területén, a római birodalom étkezési szokásairól, konyhaművészetéről sok ásatási lelet és képzőművészeti ábrázolás maradt fenn. Az ásatások során előkerült nagy formagazdagságú étkezőedények égetett agyagból készültek, mázazás nélkül. Ez egy sajátos római jellegű kerámiaféleség volt, az ókor porcelánjaként emlegetett "terra sigillata".

Ez a kerámiafajta igen jó minőségű agyagból készült, vékony falú, sötétpiros, fényes felületű volt és sütő, főző valamint étkező edényként szolgált. Ezeket a kerámiatárgyakat igen nagy formai változatosságban készítették, voltak tányérok, különböző méretű tálak, korsók, poharak, csészék, stb.

A római tálnak több mint 2000 éves hagyománya van. Ránézésre egyszerű fedeles cserépedény, amelyet kézi gyártással állítanak elő, mégis a legkiválóbb sütőeszköz. A porózus agyag, amely magába szívja a vizet, lehetővé teszi a sütés természetes folyamatát. Az agyagpórusban levő vízből a lassú felmelegedéstől gyenge páraréteg keletkezik úgy a sütőben, mint a római tál belsejében is. Így a hús vékony, ropogós kérget kap anélkül, hogy kiszáradna, az ételek páratlanul ízgazdagok, omlósak, táplálóak, nem hizlalnak, mert zsiradék hozzáadása nélkül készülnek el.

A római tál alkalmas valamennyi húsféleség - szárnyas-, hal-, sertés-, marha-, és vadhúsok, valamint köretek és egytálételek elkészítésére. Mivel saját zsírjukban készülnek, a húsok igazi ízét élvezhetjük, ezért a diétára szoruló betegeinknek sem kell lemondaniuk a teljes ízélményekről. A római tál nagyszerűsége nem csak abban rejlik, hogy zsiradék hozzáadása nélkül készül el az étel, hanem az elkészítési módja is igen egyszerű, hiszen miután betettük a sütőbe, semmi dolgunk vele az étel teljes elkészültéig.

Ha a lehetőség nem kopogtat be hozzád, csinálj magadnak egy ajtót...