Bár bizonyos források szerint már a 12. században a mai pingponghoz nagyon hasonlatos játék volt ismeretes a korabeli Európában, az asztalitenisz sportág legújabb kori eredete a 19. századig nyúlik vissza. Angliában találkozunk vele először, ahol - sok más sportág elődjéhez hasonlóan - délutáni szabadidős tevékenységként űzték.
Bár itt igen nagy viták voltak India és Anglia között, mivel az indiaiak váltig állítják, hogy az angolok ezt a játékot tőlük "lopták" és így a "civilizált Európa" angol sportként ismerhette csak meg.
A "Table Tennis - Asztalitenisz" elnevezés már a kezdetektől használatos volt, az idők folyamán azonban sok más néven is illették, pl. Whif-whaf, Ping-pong, utalva természetesen a labda pattogásának jellegzetes hangjára.
A tizenkilencedik század végén - huszadik század elején a "pingpong" már komoly népszerűségnek örvendett Európa már részein is, és nagyjából ebben az időben honosodott meg Ázsiában is, elsősorban Kínában, Japánban és Koreában. A sportág elterjedésével párhuzamosan egyre erősödött az asztalitenisz versenysport jellege is. Nagyjából erre az időre tehető a sportág szabályainak egységesítése (a 21 pontig tartó szettek bevezetése, 5 pontonkénti szervacserével), valamint a nemzeti szakszövetségek és az első asztalitenisz klubok megalakulása is.
Legnagyobb úttörői a sportágnak a magyarok voltak, Magyarországon volt először országos szintű bajnokság szerte az egész világon, valamint alapító tag is Anglia, Svédország, Németország és Japán mellett. Az ITTF (International Table Tennis Federation - Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség) 1926-ban alakult meg, és ugyanebben az évben volt az első világbajnokság is Londonban (ahol minden számban a magyarok győztek).
Tudod,van aki némán ül, van aki megőrül, van aki tűr és van, aki menekül - de néha van, aki küzd és néha van, aki nyer, ha kell belehalok, de nem adom fel...
