Dőrejárás

A dőrejárás annyiban hasonlítható a busóhoz, hogy mindkettő télűző, bolondozós felvonulás. Kétségkívül a busó a népszerűbb, de a dőre volt előbb, így ezt tekinthetjük az alapnak. A meneten kizárólag férfiak vehetnek rész, ők öltöznek be mindenféle hajmeresztő ruhába, és természetesen a női szerepeket is ők játsszák el. Ilyenkor imitálnak esküvői menetet, ördögöket, medveidomárokat, fontoskodó mesterembereket, akik mindenfélékkel "zaklatják" a falubelieket, és természetesen innen sem hiányozhat a telet jelképező bábú és az egész napos jókedv. A dőrejárás tulajdonképpen az ókori farsangi kultusz leghitelesebb maradványa.

Kiszézés és bábégetés

Talán ez a legnépszerűbb télűző szokás, melynek keretein belül egy szalmabábot végighordoznak a faluban, majd rituális keretek között elégetik. A bábu a telet, a hideget, a rontást és úgy általában a rossz dolgokat jelképezi, a tűz pedig a tisztító, illetve gonoszűző szerepet tölti be. Ehhez nagyon hasonló szokás a kiszézés, ahol szintén egy bábu a főszereplő, amelyet első körben szépen felöltöztetnek, majd körbehordozzák, a végén pedig levetkőztetve általában egy folyóban köt ki.

Sardózás

A sardózás tulajdonképpen egy adománygyűjtő népszokás, ennek van egy társrendezvénye is, amit egy héttel előtte a lányok ülnek, annak tananaj vagy talalaj vasárnap a neve, a sardó eredetileg csak a fiúké. Ilyenkor a legények házról házra járták a falut méretes nyársakkal, amire az ajándékba kapott szalonnát és kolbászokat húzkodták föl. Közben persze tavaszváró dalokat énekeltek, volt, ahol külön dudás kísérte végig a falun a menetet. A csúcspont persze a nap végi falatozás volt, ahol az elfogyasztott étel- és italmennyiséggel arányosítva fordult melegebbre az idő.

Érzelmeken lovagolsz, pedig azt sem tudod mit jelent, Kineveted ki szeret és tiszteled a szívtelent.