A Rosette-i kő egy sötét gránitdarab amely egy ősi szöveg három fordítását nyújtja a mai kutatóknak. Egyiptomi démotikus írással, görög nyelven és egyiptomi hieroglifákkal. Mivel a görög nyelv jól ismert, e kő volt a kulcs 1822-benJean-Francois Champollion és1823-banThomas Young számára a hieroglifák megfejtéséhez.
Napóleon 1798-ban azért szállt partra Egyiptomban, hogy visszaszorítsa az angol befolyást a Földközi-tenger térségében. A francia offenzíva összességében nem volt sikeresnek nevezhető, azonban az egyiptomi építőművészet és kultúrtörténeti örökség a maga nagyságában és fenségében akkor tárult a modern európai szem elé.
A hadjárat során egy bizonyos Pierre-Francois Bouchard mérnök, aki 1799 augusztusában a Nílus nyugati deltájában fekvő Rosette város melletti Fort Julien erőd falainál vezetett építési munkálatokat, egy asztallapnyi (114cm x 72cm x 28cm) fekete gránittömbre bukkant a sáncásási munkák irányításakor. A táblán három írást vélt felfedezni, az írások közül azonban csak a görögöt tudták a hozzáértők elolvasni. Bouchard azonnal megértette a lelet jelentőségét és intézkedett annak Kairóba szállításáról, ahol a francia Egyiptomi Intézet tudósai megkezdték a háromnyelvű ősi szövegvéseteket tartalmazó törvényoszlop vizsgálatát. A rosette-i kő megtalálása és jelentőségének felismerése egyet jelentett a modern egyiptológia kezdetével. Hamarosan megállapítást nyert, hogy a kő a Kr.e. II. századból származik és ugyanannak az ősi szövegnek három különböző nyelvű fordítását tartalmazza.
V. Ptolemaiosz Kr. e. 196-ban kelt rendelete olvasható a kövön. A görög szöveg kezdete: „Basileuontos tou neou kai paralabontos tén basileian para tou patros…” (Az új király, atyjától átvéve a királyságot…). A rendelet különféle kivetendő adókról, a templomokban felállítandó szobrokról rendelkezik, valamint arról, hogy a rendelet három nyelven adandó ki: az „istenek szavaival”, azaz hieroglifákkal, a nép nyelvén (démotikus írással) és ión (görög) nyelven.
Mivel az uralkodó parancsára ugyanazt a törvényt írták le hieroglifákkal, démotikus írással és görög nyelven, könnyen belátható volt, hogy a rosette-i sztélé kulcs lehet a hieroglifák jelentésének megfejtéséhez. Ez a felismerés olyannyira jelentős szenzációvá tette a rosette-i követ, hogy az angolok a háborút lezáró fegyverszünet egyik feltételeként követelték a törvényoszlop átadását.
Az 1801-es Alexandriai béke értelmében az angolok magukkal vitték a követ, amely egy éven belül a British Múzeumba került és mai napig is ott őrzik.
A szívemben egy katéter de már ez sem tart életben,
a múltkor még mással ébredtem, de rájöttem, tévedtem!