A görög mitológia szerint, mikor az istenek megszületésével kialakult a világ és örök törvények uralkodtak rendje felett, Zeusz eleinte elégedetten nézte azt az Olümposz égbe nyúló csúcsáról, de mert nem mutattak be áldozatokat, himnuszokat sem énekeltek az isteneknek, a világmindenség szépsége tanúk nélkül   maradt.

Mivel nem voltak emberek, a földet sem volt ki szántsa fel, városokat sem emelt senki és hajók sem szelték át a tengert. Ekkor Ptométheusz, Iapetosz fia, egyik Titán, a phókiszi Panopeusz környékén olyan alkalmas anyagot talált, melyből Pallasz Athéné segítségével megformálhatta az első embereket. Eleinte ezek tudatlanok voltak, alig különböztek az állatoktól, sőt, tehetetlenebbek és védtelenebbek voltak azoknál az eső, a fagy és a vadállatok támadásaival szemben. Homályos barlangok mélyén húzódtak meg mint a vadállatok vagy a földbe ásták magukat mint a hangyák de nem értették meg azt amit láttak   és nem fogták föl azt amit hallottak - öntudatlanul élték végig az életüket,   mint az álomképek.

Már szinte kipusztulás fenyegette az emberi fajt, amikor Prométheusz lelopta számukra az égből a tüzet, mely addig csak az istenek tulajdona volt. A tűz birtokában aztán különböző mesterségeket tanultak meg az emberek, az anyag megmunkálását és a fém feldolgozását, téglát égetettek és abból házat építettek maguknak s a mindenféle hasznos szerszámmal való munka közben egyre jobban ügyesedett a kezük és egyre jobban világosabb lett az értelmük. A tűz használata során az emberi öntudat szikrája is fellobbant bennük,  felfigyeltek a természet ritmusára, az évszakok váltakozására és megtanultak  alkalmazkodni ahhoz. Megismerkedtek a számok világával, a betűvetéssel és a  költészettel, kiismerték a csillagokat és a füvek közt az gyógynövényeket, a   lovat a szekerük elé fogták, hajókat építettek s azok vitorláiba befogva a szelet bejárhatták a tengert, messzelövő íjjukkal pedig már nem csak   védekezhettek, de leteríthették a vadat s annak bundájával védelmet szereztek   maguknak a hideg ellen.

Prométheusz még arra is megtanította az embereket, hogy miként lehet a madarak röptéből, az áldozati állatok beleiből, az álomképekből és más előjelekből a jövőre következtetni, de ügyelt arra, hogy senki se lássa meg előre a halála napját, nehogy elveszítse a reményét amíg él.

Zeusz féltékenyen látta, hogy a tűz a halandók birtokába került. Ezért megfenyegette Prométheuszt, hogy ő olyan ajándékot fog küldeni nekik, amelyet mindnyájan szeretni fognak és észre sem veszik, hogy az a saját szerencsétlenségüket tartalmazza. De Prométheuszt is kegyetlenül megbüntette. Annak ellenére, hogy Prométheusz volt az egyetlen a Titánok közül aki segítette őt Kronosz és testvérei ellen, Zeusz megparancsolta Héphaisztosznak, hogy a föld peremén, az   ember nem járta pusztaságban láncolja a vétkest egy sziklához.

Nem attól halunk meg, ha kivégeznek minket, hanem attól, ha szertefoszlanak álmaink.