Az évszakok elnevezései többnyire finnugor korból származnak.

A tavasz tav- alapeleme ősi örökség, fellelhető más rokon nyelvekben is: vogul toj-, osztják tava (’tavasz’), finn touko (’vetésidő’). Nagy valószínűséggel a finnugor alapszó is a vetéssel volt kapcsolatos.

A nyár eredete, a négy évszak elnevezése közül egyedüliként, bizonytalan. Elképzelhető, hogy a nyárfa szóval, illetve annak korábbi, ’mocsár’ jelentésével hozható összefüggésbe. A nyár, mint nedves talajt kedvelő fa, ősi uráli örökség: vogul njer, votják njur (’mocsár’), finn noro (’nedves völgy’), szamojéd njar (’tundra’). Elképzelhető, hogy e ’mocsár’ jelentés alapján alakult ki az évszak jelentés is, hiszen a szabad vízfelszín csak az északi nyár idején vált láthatóvá.

Az ősz esetében a finnugor szükse alapforma szókezdő sz-e eltűnt. A közös eredetet jelzik a következő példák: osztják szogesz, mordvin szoks, finn syksy.

És végül ugyancsak finnugor örökség a tél: vogul tél, osztják teleh, cseremisz tel, finn talvi.