A Bibliában emlegetett Babilon mezopotámiai város volt. A régészek sokáig keresték nyomát, míg végre a Babil nevű dombot vették gyanúba, hogy talán ez takarja a keresett romokat. A Babil szó a Babiloni-ból származott, ami azt jelentette: Az istenek kapuja. 1899-ben egy expedíció megkezdte az ásatást. Tizenkét, sőt helyenként 24 méter vastagságú törmelékréteget kellett sok helyütt eltávolítaniok, míg végre célhoz értek: előbukkantak Nabopolasszar és Nebukadnécár Babilonjának óriási falai. 25 méter vastag és állítólag 90 méter magas fal védte a város lakóit az ellenséges támadásoktól. A palota trónterme 51 méter hosszú és 17 méter széles volt. Mindenütt lenyűgöző gazdagság nyomai és óriási méretek uralkodtak.

A Babiloni torony maradványára voltak a kutatók a legkíváncsibbak! Vigyázva és óvatosan ástak, de csak egy hatalmas téglából épült kockát találtak, ennyi maradt meg abból az építményből, melyet az emberi elbizakodottság szimbólumaként emleget a Biblia. Az ásatás tehát igazolta a babiloni torony létét. A régészek pedig megpróbálták rekonstruálni.

Eszerint teljes épségben 7 fokozatosan kisebbedő részből épült, tehát olyan volt, mint egy lépcsőzetes piramis. Kb. 90 méter magasra emelkedett ki a körülötte épült büszke paloták, tágas kincsesházak közül. Ez az épületkolosszus templom volt, ún. Ziggurat, vagyis az istenek hegye. Természetesen a később hozzákapcsolt bibliai elbeszélés az isten egét dölyfösen ostromló toronyról és a megtorlásul támasztott "bábeli nyelvzavar"-ról csak a mítoszt formáló emberi képzelet alkotása. Igazolt tényként kell tudomásul venni, hogy a babiloni torony egyike volt a számos mezopotámiai templomtoronynak.