A kérdés Wagner Sándor Dugovics Titusz című képéhez kapcsolódik. Ez a mű Nándorfehérvár, vagyis a mai Belgrád ostromának egyik hősi jelenetét ábrázolja: azt a nagyszerű percet, amikor Dugovics Titusz, a magyar vitéz lerántja magával a mélységbe a lófarkas zászlót vivő törököt, mert csak így tudja megakadályozni az ellenséges hadijelvény kitűzését a vár fokára. Nándorfehérvárnak ez az ostroma 1456. július 21-én történt.

Wagner Sándor említett képét 1859-ben festette, és valóban két piros-fehér-zöld zászlót is felfedezünk művén. Arról van tehát szó: nem tévedett-e a festő, vajon nem követett-e el anakronizmust Wagner 1859-ben?

A kérdésben tulajdonképpen a magyar nemzeti zászló történeti kialakulásának problémája van elrejtve. Legutóbb Kumorovitz Bernát foglalkozott ezzel a Hadtörténelmi Közlemények c. folyóiratban. Tőle tudjuk, hogy a régi magyar királyi zászló eredeti színe a vörös volt. A honfoglalók zászlórúdja hegyén még a turulmadár lehetett, Szent István uralkodása alatt ezüstkereszt.

Később az Árpád-házi címer piros-fehér csíkjai válnak nemzeti színekké. Ezekhez csak a 16. század közepe táján és a 16. sz. második felében csatlakozik harmadikul a zöld... A "trikolor" a ma is használatos elrendezésben francia hatásra alakult ki a 19. sz. elején. A piros-fehér-zöld színt, mint nemzeti színeinket pedig csak az 1847-48 évi országgyűlésen szentesítették törvényerővel.

Ebből a kis zászlótörténeti áttekintésből viszont az következik, hogy Nándorfehérvár 1456. évi ostrománál nem lengett még a bástyák ormán háromszínű magyar lobogó - vagyis: Wagner Sándor Dugovics Titusz című képén a trikolor anakronizmus.