Skandináv országokban az ünnepi étkezések kedvelt formája a smörgasbord, azaz a büféasztal. Az emberek mindenből csak egy falatot tesznek a tányérjukra, hogy minél többfélét megízlelhessenek a halak, rákok, hideg és meleg húsok, desszertek és gyümölcsök mesebelien gazdag választékából.

Éttermekben természetesen nem csak ünnepekkor jellemző a svédasztal, amelyről a vendég egy meghatározott összeg kifizetése mellett annyit és annyiszor vehet, amennyit akar.

A svédasztal eredete a nagy paraszti ünnepségekig, lakodalmakig nyúlik vissza. Az északi országokban szokás volt, hogy a vendégek mind hoztak magukkal valamiféle finomságot, a sör illetve később a pálinka viszont a házigazda feladata volt.

A svéd arisztokrácia körében a tizennyolcadik század elejétől a tizenkilencedik század derekáig nagy divatja volt a vacsorát megelőző aquavit buffet intézményének. A nagyméretű asztalokon különféle halakat, húsokat, vajat, sajtot, gyümölcsöt és pálinkát tálaltak. (Az aqua vitae alatt, amely szó szerint az élet vizét jelenti, a pálinkát értették.) A „terülj, terülj asztalkámat” pedig gazdag vacsora követte.

Később az arisztokrácia mindennapos étkezése az éttermekben is megjelent, és ezzel párhuzamosan ünnepek alkalmával megmaradt a kisközösségekben is.